Másfél év után, október 24-én újra az Egyetem vendége volt Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke. A találkozóra az államfő székelyföldi magánlátogatása keretében került sor, amelynek legfontosabb mozzanata az 1956-os ünnepi megemlékezéseken való részvétel volt.

Az Elnök Úr látogatását fokozott készülődés és jóleső izgalom előzte meg az Egyetem munkatársai és diákjai részéről. A rangos vendég és kísérete reggel 8.30-kor érkezett meg a Sapientia EMTE csíkszeredai campusába A látogatás az Egyetem vezetőivel tartott találkozóval indult a könyvtárban. Az Egyetem részéről Kató Béla elnök, Dávid László rektor, Makó Zoltán és Bíró Zoltán dékán urak köszöntötték az elnököt. Beszédeikben az intézményfejlesztés eddigi eredményeire és az Egyetem térségi szerepvállalására helyezték a hangsúlyt. Horváth Gizella, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora megköszönte a magyar politikum és a magyar állampolgárok támogatását abban, hogy ennyi évtized után végre magyar akkreditált egyetem működhet Romániában.

Sólyom László elnök úr az elhangzottakra válaszolva kiemelte a műszaki oktatás és a már akkreditált román-angol nyelvi képzés jelentőségét a nemzetközi integráció szempontjából. Elmondta, hogy bár a pénzügyi támogatásokról dönteni nem tartozik az elnöki hatáskörbe, a továbbiakban is támogatni kívánja az Egyetem ügyét, ugyanakkor fontosnak tartotta azt, hogy az akkreditáció után a román állam is részt vállaljon az Egyetem működtetésében.











































A könyvtárban tartott találkozót rövid bemutató körút követte a campusban, majd az Elnök Úr az Egyetem diákjaival és oktatóival is találkozott. Az államfőt Păcurar Linda első éves hallgató és Holló Zsolt, az Egyetem volt diákja köszöntötték. A szűkre szabott látogatási idő miatt az Elnök Úr lemondott arról, hogy előző látogatásához hasonlóan előadást tartson az egybegyűlteknek. Szabad, közvetlen hangú beszédében emlékeztetett arra, hogy a Sapientia EMTE léte nem győzelem kérdése, hanem a normalizálódás jele. Egy másfélmilliós közösségnek képesnek kell lenni akár több egyetemet is eltartani, ez kulcskérdés, hiszen értelmiség nélkül nincs jövője egyetlen nemzeti közösségnek sem. Nem kételkedett abban, hogy az erdélyi magyarságnak van értelmisége és jövője, ennek minősége viszont a mostani diákokon múlik. A hallgatóság általános derűjére, Pál apostolt idézve - „apák, ne keserítsétek fiaitokat” - arra kérte az oktatókat, hogy segítsenek a diákoknak a jövő, a megmaradás zálogává válni. A diákoknak, kiknek arcát – csakúgy mint másfél évvel ezelőtt Vásárhelyen – most is magával viszi a szívében.