Beszámoló a X. „Gúzsba kötve táncolni” fordítói versenyről

Hírek Beszámoló a X. „Gúzsba kötve táncolni” fordítói versenyről

2018. december 15.

2018. december 7-8-án tizedik alkalommal szerveztük meg és bonyolította le a középiskolák 11-12. osztálya számára szervezett „Gúzsba kötve táncolni” fordítói versenyét a Csíkszeredai Kar.

A mindeddig egy napos versenyt a kerek évforduló alkalmából szerveztük másfél naposra, hogy így több olyan tevékenység is beleférjen, ami lehetővé teszi részben a fordítással, részben az egyetemünkkel, illetve a versenyzőknek egymással és egyetemi hallgatóinkkal való jobb megismerkedését. Az első forduló eredményei alapján 14 fordítás 12 szerzőjét hívtuk a döntőbe (hiszen két diák két kategóriában is továbbjutott), közülük 7 diák és kísérő tanáraik jöttek el a péntek délutáni tevékenységsorozatra.

A Nyúl mint tolmács

A verseny első délutánján tehát 17–17.30 óra között érkeztek vendégeink, akik az egyetem vendégszobáiban biztosított szállásuk elfoglalása után a 234-es teremben megtekinthették elsőéves román-angol és világirodalom-angol szakos hallgatóink előadását, Lázár Ervin A Nyúl mint tolmács című meséjének dramatizálását. A mese humorosan ugyan, de a tolmács, a nyelvi közvetítő felelősségére hívja fel a figyelmet.

Közmondások a falon

Az előadás után egy játékos feladat várta a diákokat, 27 magyar közmondásnak kellett megkeresniük a román és angol megfelelőjét. Hallgatóink felügyelték és segítették a munkát. A fordító szempontjából jó tudni, hogy minden nyelvnek megvannak a sajátos állandósult szerkezetei, ezeknek minél alaposabb ismerete és helyzetnek, célnak megfelelő használata részben a nyelvtudás fokmérője, részben a fordító feladata.

Filmfordítás-filmferdítés

Rövid pihenő után újabb játékos feladatra került sor, a Zootopia című rajzfilm két részletét tekinthették meg a diákok, egyiket magyar, másikat román felirattal. A feliratok – szándékos rontás eredményeként – nem mindenütt voltak helyesek, de az egyértelmű hibákon túl voltak olyan fordítói megoldások is, amelyek értelmezésre, beszélgetésre adtak lehetőséget. Ezek a beszélgetések lehetőséget adtak arra, hogy a fordítói hőség és kreativitás kényes egyensúlyáról beszéljünk, illetve a diákok oldott körülmények között ismerhették meg társaikat és egyetemi hallgatóinkat. A foglalkozásokon kísérő tanáraik is részt vettek, ők is bekapcsolódtak.

Prózavers-fordítás

A délután utolsó foglalkozását Tomonicska Ingrid kolléganőnk vezette, aki román irodalomtörténetet oktat a Humántudományok Tanszéken, emellett pedig műfordítással is aktívan foglalkozik. Borsodi László csíkszeredai költő prózaverseinek fordítási kísérletén keresztül világította meg a műfordítás, azon belül a lírafordítás sajátosságait, nehézségeit. A diákok, egyetemi hallgatóinkkal együtt csoportos munkában egy-egy prózaverset fordítottak román és angol nyelvre. Az angol változatokat eljuttatjuk a szerzőnek, aki megígérte, hogy reagálni fog rájuk.

Munka közben előkerültek a szótár-applikációk, és megbeszélték, hogy nincs fordítás szótár nélkül, a legtapasztaltabb fordító is szótárak számos típusát veszi igénybe munkája során. A néhol gondterhelt, néhol pedig vidám arcok talán jól érzékeltetik a munka hangulatát: örömet okozó szellemi erőfeszítésről volt szó.

A tartalmas délutánt egy közös pizzázás zárta a Bandido’s vendéglőben, ahol a diákoknak és tanároknak egyaránt alkalmuk adódott a kötetlen beszélgetésre és ismerkedésre, a másnapi versenyre hangolódásra.

December 8., szombat

A tulajdonképpeni döntőre szombaton reggel került sor. Háromnegyed kilencre megérkeztek azok a versenyzők is, akik a pénteki programon nem tudtak részt venni. Rövid bemutatkozás és eligazítás után a könyvtárba vonultunk, ahol Máthé Zsolt könyvtáros immár tizedik éve fogadja a versenyzőket esztétikusan és praktikusan előkészített szótárakkal.

A szótárasztal rövid feltérképezése után a diákok a kiválasztott szótárakkal együtt elfoglalták helyeiket, megkapták mappáikat a fordítandó szövegekkel, és hozzáláttak a munkához. két órát dolgozhattak, a két kategóriában versenyzők még egy fél órát kaptak arra, hogy második fordításukat befejezzék.

Míg a diákok fordítottak, addig a kísérő tanárok és tanszékünk oktatói egy kávézással-teázással egybekötött beszélgetésen, tapasztalatcserén vettek részt, ahol a bemutatkozás után magáról a versenyről, a vele kapcsolatos véleményekről, javaslatokról esett szó, illetve a diákok továbbtanulási választásairól, hiszen versenyünk nem titkolt célja, hogy népszerűsítse, közelebb hozza a pályaválasztás előtt álló középiskolásokhoz a humán tudományokat, konkrétan az egyetemünk által felkínált filológiai jellegű szakokat. A tanárokkal való beszélgetés erősített meg abban, hogy ezt a versenyt nem kell nagyobb méretűre – és ezáltal óhatatlanul személytelenebbre változtatni, a kétfordulós jelleg, az, hogy az első fordulóban otthoni munkával pályázhatnak a diákok, sok olyan tanulót is részvételre ösztönöz, aki egy eleve közvetlen megmérettetésen (mint például az iskolai tantárgyversenyek) nem hajlandó részt venni. Ugyanakkor a verseny népszerűsítése kapcsán egyértelművé vált, hogy a tanárokkal való személyes kapcsolat biztosíthatja, hogy eljusson a verseny híre a tanárokhoz is, ezért megadták email-elérhetőségeiket, hogy a jövőben ne csak a vállalkozó kedvű diákokon múljon a részvétel, hanem a tanárok is biztathassák erre a tehetségesebb gyermekeket.

A fordítás végeztével zsűriző kollégáink nekifogtak a szövegek értékelésének, ami idén nagyon nehéz feladatnak bizonyult, hiszen több kategóriában is kiemelkedő minőségű fordítások születtek, nehéz volt a rangsorolásuk.

Amíg a zsűri javított, meghívottjaink, vendégeink, diákok és tanárok Tomonicska Ingrid és két harmadéves hallgatónk vezetésével meglátogatták a Csíki Székely Múzeum várostörténeti kiállítását.

A verseny várva-várt eredményhirdetésére 13 órakor került sor a 12-es teremben. Itt dr. Pap Levente dékánhelyettes és dr. Tódor Erika Mária tanszékvezető köszöntötte röviden az egybegyűlteket, majd elsőéves hallgatóink versösszeállítása következett, ami a fordításról szólt. Az évszázadok során fordítók, írók, költők sora fogalmazott meg frappáns gondolatokat a műfordításról, ezeket a gondolatokat szakították meg román versek magyar és angol , magyar versek román és angol fordításai.

A műsor után a négy kategória értékelő-bizottságainak egy-egy képviselője összefoglalta a javított fordítások általános erényeit és hibáit, tanácsokat, javaslatokat fogalmaztak meg a fiatal fordítók számára a szöveg értelmezésével, a sajátos fordítási helyzetekkel kapcsolatban.

Az általános értékelést követte a díjkiosztás. A díjazottak (és ezen a fordulón valójában mindenki nemcsak díjazott, de nyertes is volt) egy oklevelet és értékes könyvjutalmat vehettek át.

A helyezés a következőképpen alakult:

Román-magyar kategória

Elekes Karola, Nagy Mózes Elméleti Líceum, Kézdivásárhely
Jakab Zsanett, Benedek Elek Pedagógiai Líceum, Székelyudvarhely
Csiszér-Rajti Anna-Lilla, Berde Mózes Unitárius Gimnázium, Székelykeresztúr
Szakács László, Mircea Eliade Főgimnázium, Segesvár

Magyar-román kategória

Fábián Réka, Bod Péter Tanítóképző, Kézdivásárhely
Oltean Annamária, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely
Domahidi Erzsébet-Zsuzsanna, Mircea Eliade Főgimnázium, Segesvár

Angol-magyar kategória

Tarcsafalvi Emese, Benedek Elek Pedagógiai Líceum, Székelyudvarhely
Kádár Alexandra, Kőrösi Csoma Sándor Líceum, Kovászna
Tövisi Júlia, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely
Balázs Fülöp-Mátyás, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely

Magyar-angol kategória

Tövisi Júlia, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely
Fábián Réka, Bod Péter Tanítóképző, Kézdivásárhely
Sándor Mihály, Mircea Eliade Főgimnázium, Segesvár

Az idegen nyelvre fordító, illetve anyanyelvre fordító diákok közül a legkiemelkedőbb fordítás szerzője idén is különdíjat kapott, egy-egy ebook-reader teszi lehetővé számukra a későbbiekben, hogy kedvenc könyveiket mindig maguknál tarthassák. Gratulálunk Fábián Rékának, akinek magyar-román fordítása a legjobb idegen nyelvre fordított szöveg volt, illetve Tarcsafalvi Emesének, aki a legjobb magyar nyelvre való fordítást hozta létre.

Az eddigi évekhez hasonlóan versenyünket idén is egy közös ebéd zárta az egyetem menzáján.

A jól végzett munka örömét talán jól sugallják a záró képek, és reméljük, hogy az itt szerzett élmények hatására a középiskolás diákok (akik zömmel tizenegyedikesek voltak idén) jövőre is jelentkeznek a versenyre, tanáraik biztatják, mi pedig a tizenegyedik alkalommal is megszervezzük.

Köszönjük a diákoknak a részvételt, a tanároknak a biztatást és segítséget, a kollégáknak a munkát, valamint Boga Zsuzsanna, Kalányos Imelda, Márton Ervin, Molnár Szilárd és Onika Orsolya hallgatóinknak, hogy mindkét napon közreműködtek a verseny emlékezetessé tételében.

Dr. Lajos Katalin,

egyetemi adjunktus, szervező

Hírek